Adventi Naptár

ha azt hiszed, hogy egy mosoly

mindig boldogságot jelent,

akkor nem tudod mi az igazi

szomorúság

és ez így is van rendjén,

majd én helyetted is átéltem

újra és újra

még mindig arra jövök haza,

hogy úgyis itthon leszel

és elmeséled az idegesítő vicceidet

újra meg újra

de te nem vagy többé

senki nem mesél

kérlek mesélj utoljára egyet

most nevetni fogok ígérem

sok mindenre megtanítottak a tanáraim,

de mégis a kitartás nem volt közöttük...

ha a kitartásra gondolok, mindig plankton

- az a kis zöld lény a spongyabobból -

jut eszembe,

mert gondoljatok csak bele

állandóan eltapossák, állandóan elbukik,

megsérül, kinevetik és megszégyenítik,

de ő mindig feláll és tovább próbálkozik

ha nem ez az igazi kitartás, akkor mi?

mindig azt látjuk a legnagyobb szörnyetegnek a környezetünkben, akire a legjobban hasonlítunk

addig kellett volna ölelnem

addig kellett volna szeretnem

megsütnöm azt a pitét

boltba menni vele

vagy csak úgy sétalni

hozzábújni

és hagyni, hogy meséljen

a rossz vicceit hallgatni

vele lenni

amíg élt

mesélj nekem valamit

milyen oda fent?

vannak jó ételek?

boldogok az emberek?

hiányzunk neked?

figyelsz minket?

büszke vagy ránk?

van-e egyáltalán odaát?

rémálomra keltem fel ma, de rájöttem,

hiába ébredtem fel, néha a valóságban

is folytatódnak a szörnyűségek

hiába írtam ezt le,

azzal nyugtattam magam,

hogy valójában nem is igaz

aztán rájövök újra és újra,

mennyire igazam volt

az az igazság, hogy amikor apukám meghalt,

nem csak őt fesztettem el,

elvesztettem a barátaimat, a régi családomat

és magamat is

ébren élem a rémálmomat

A halál csak egy egyszerű, felfoghatatlan szó egészed addig, ameddig meg nem tapasztalod az életre mért hatását.