Adventi Naptár

bioszon a szívről tanultunk

azt mondta a tanárnő,

hogy létezik összetört szív

persze ezt anélkül is tudtam,

hogy elmondta volna

hova lett az emberből az ember?

mindig azt látjuk a legnagyobb szörnyetegnek a környezetünkben, akire a legjobban hasonlítunk

már nem emlékszem, hogy ejtetted ki a nevemet

adventi naptár

15. ablak

emlékszem a mosolyodra, amikor kinyitottad az ajándékaidat

megígértem, hogy sütök neked cseresznyés pitét, de végül sosem vettem rá magam

ma elkezdtem pite recepteket keresni, de messzire kerülöm a cseresznyét

nem akarok még egy bizonyítékot arra, mennyire is elhanyagoltalak

néha úgy érzem egésznap a temetőben

járkálnék legszívesebben

beszélgetnék a holtakkal

megkérdezném milyen az élet,

ha tényleg senki nem vesz észre

ha valóban szellemmé válnék

átsétálnának rajtam az emberek

elmennének a sírom mellett

és senkinek nem lenne fogalma arról

hogy nem mertem tovább lépni

és itt ragadtam

talán találkoznánk mégegyszer utoljára,

de valószínűleg benned meg volt

az a fajta bátorság, amit én nem örököltem

és mertél tovább menni az ismeretlenbe

néha a barátok olyanok, mint a víz

kifolynak az ujjaid között, eltűnnek,

visszacseppennek a folyóba, ahonnan jöttek

de talán az igazi barátaid benned élnek,

nem véletlenül van a tested több, mint fele vízből

eljön a pillanat, amikor te magad gurulnál be az ágy alá, hogy elragadjon a szörnyeteg

és elfelejtesz többé félni tőle

szerettem volna, hogy megéld a legnagyobb vitánkat azzal kapcsoltban, hogy nem szeretnék azzá válni akit nevelni szerettél volna belőlem

de sose tudtam elég erőssé válni, hogy elmeséljem

az utolsó kívánságod mégis ezt kérte tőlem

mit tegyek?

menjek szembe azzal, amit kértél? váljak azzá akivé szeretnék? vagy érezzek nyomást mindennap a mellkasomon, amiért színjátékban élek?