Adventi Naptár

nem sokára karácsony

igazából mindig veszekedtünk ilyenkor ketten

milyen ironikus, hogy ez lesz a legszomorúbb

de mégis a legbékésebb karácsonyunk egyben

csak most már nélküled

néha a barátok olyanok, mint a víz

kifolynak az ujjaid között, eltűnnek,

visszacseppennek a folyóba, ahonnan jöttek

de talán az igazi barátaid benned élnek,

nem véletlenül van a tested több, mint fele vízből

sose hittem volna, hogy tud valaki ennyire hiányozni, de mikor realizáltam, hogy soha nem térsz vissza, az egész még kínzóbb lett

mindig azt látjuk a legnagyobb szörnyetegnek a környezetünkben, akire a legjobban hasonlítunk

aki állandóan remél, az sokszor csalódik

megígértem, hogy sütök neked cseresznyés pitét, de végül sosem vettem rá magam

ma elkezdtem pite recepteket keresni, de messzire kerülöm a cseresznyét

nem akarok még egy bizonyítékot arra, mennyire is elhanyagoltalak

szeretném, ha tudnátok,

hogy senki, de senki

nem kényszeríthet szeretetre titeket

az agy csodákra képes

elfeledtet veled emlékeket, amik fájnak

és elhitet veled hazugságokat, amik éltetnek

mindenkinek eljön az életében az a pillanat,

amikor ráébred mekkorát csalódott mindenben

összeomlik az élete, mert

nem létezik a mikulás

nincs fogtündér

a szülei nem fognak egész életében mellette lenni

talán mennyország sincs

az emberek nem olyan jók, mint hitte

a boldogság nem állandó

a titok sosem titok eléggé

a barátok pedig mindig találnak mást helyette

talán egyenesen elveszít valakit

és olyan végtelen a lista

A különbség közted és köztem az, hogy talán nem ugyanannál a pontnál ébredtünk rá

hullócsillaggá váltál,

egyedül hagytál

magányosan

ragyogni az égen

félek egyedül.